El tudnád képzelni, hogy egy színek nélküli világban élj? Nem hiszem, ez olyan lenne, mint az ízetlen étel, illat nélküli virág: persze meg lehet szokni, de miért is kellene? A szürke, unalmas, céltalan létezés állatias, nem embernek való....

   Kétségbeesett vagyok. Egyetlen pillanat alatt veszítettem el mindent. Mindent, ami értelmet adott létezésemnek: otthont, családot, társat. Érzelmeim megtaposva hevernek a közöny mocsarában. A kitaszítottság és a magány ködébe száműzött lelkemet az tiporta sárba, akit mindennél jobban szerettem, értelmét...